Témakör
Sorszám
Megjelent
Kibővült
Fordította
< Orientáció >
< 41 >
1996. június
-
longint

ZetaTalk: Megkülönböztető jellemzők


Egy nagymértékű káosz uralkodik a spirituális orientációkra vonatkozólag, és abban, hogy hogyan határozható meg, hogy valaki ebbe az irányba hajlik, vagy abba. A kulcs karakterisztikák lehet, hogy működésbe lépnek, amikor a végjátékra kerül sor, de ritkán ez a helyzet, és az élet legtöbb helyzete megengedi, hogy az igaz orientáció maszkolva legyen a személyiséggel, mentségekkel, vagy olyan felépítésű szituációkkal, ahol az illető orientációjának nincs lehetősége kinyilvánítódni.

Vegyétek a hivatal felépítésének példáját, ahol egyének között osztják szét a feladatokat, de a csapatmunka a hangsúlyos. Az igazgató számára a nemrég leszerződtetett extrovertált fiatalember úgy tűnhet, többet tesz, mint amennyi a része lenne, legalábbis abból, amennyit beszélni hallani, mivel sok története van annak részletezésére, hogy a szakértelme, vagy a kihívásért való lelkesedése a cég érdekeit szolgálja, a cég megmentésére hivatott. De vizsgáljátok meg a csapat egyéni tagjait, és rájöttök, hogy az ellenkezője igaz, mivel ő volt az, akit meg kellett menteni, és a nemtörődömségét álcázta, amíg a türelmes csapat más tagjai átvállalták a munkáját. Amikor pozícióját felemelik és bólintanak neki, a csapat tanácstalan, mivel velük az nem fordulna elő, hogy jelentsék a főnöknek, hogy ő többet vesz el, mint amennyit hozzáad. Ők úgy tekintik őt, hogy segítségre szorul, egy fiatalnak, akinek útmutatásra van szüksége, és szárnyuk alá veszik. Ez a típusú - a háta mögé menni, majd felvenni a jutalmat - magatartás gyakori jele annak, hogy az illető főként az önmagát-szolgálni orientációban tevékenykedik, vagy abba az irányba tart.

Vegyetek egy példát a katonaságból, ahol katonák gyakorlatoznak, majd hirtelen a frontvonalon találják magukat egy összecsapásban. A gyakorló próbák alatt a parancsnokot nagymértékben félre lehet vezetni virtuskodással a biztonságos és irányított gyakorlatok során. Ezek az egyének, akik kitűnnek, és a társaikat nagyobb erőfeszítésekre serkentik, és akik vezetői képességeket mutatnak, ezekről azt feltételezik, hogy ugyanezt fogják tenni a csatamezőn is. Mégis elég gyakran, a csendes katona, aki egyáltalán nem tett lépéseket, hogy reflektorfénybe kerüljön, lesz az, akinek harcba kell lépnie, és felvennie az igazi vezetői pozíciót. Ez a valóságos vezető lehet, hogy veszélybe sodródva találja magát, szándékosan, hogy így azután a címet viselő vezető jutalmat kapjon. A halott emberek nem beszélnek, és az ütközetről szóló feljegyzések páratlanok a jutalmakban és előléptetésekben, és így minden híreszteléssel leszámolnak. Hogy valaki mást helyezzen veszélybe egy cím, vagy pozíció megőrzésére, egy erős jele annak, hogy az illető az önmagát-szolgálniban van, és ritkán fordul elő, kivéve, ha az illető már megtette orientációs döntését.

Vegyétek egy nővér példáját, akitől a törvények, és a kórház szabályai, ahol dolgozik úgy kívánják, hogy fenntartsa a páciensek életét, tekintet nélkül a szűnni nem akaró fájdalomra, amit ezek átélnek, vagy a könyörgésekre, amiket ezek hozzá intéznek. Kockára teszi a munkáját, hivatását, a törvényes státuszát, a képességét, hogy családját pénzügyileg támogassa, és a szabadságát mindenképpen, mivel a törvény üldözné őt, de ő úgy határoz, hogy hallgat ezekre a könyörgésekre. Bizonyos gyógyászati szereket, melyek életben tartják az élőhalottat, a gyötrődő kíntömeget, amely kétségtelenül a haláltusáját vívja, inkább lehúzza a vécén, minthogy a páciens markába erőszakolja. Ki tudhatja? A beteg, aki alig tud beszélni, kivéve a könyörgések suttogását, minden bizonnyal nem fog panaszkodni. Ez a fajta rizikóvállalás, amiből az énnek végképp nem származik előnye, hanem sokkal inkább kockázatot jelent az én számára, egy erős jele annak, hogy az illető a másokat-szolgálniban van.

Vegyétek a gyerekek példáját a háztartásban, ahol az anya beteg, krónikusan, és így a gyermekektől várják el, hogy a kötelezettségeit magukra vállalják. Az apa sokat, és keményen dolgozik, és nincs türelme az elvégzetlen házimunkákkal. Néhány fiatalabb gyerek segítségre szorul a munkájában, különösen akkor, ha nem nézi az órát, és rajtakapható, hogy siet vele, amint az apa hazaér. A legidősebb egy leány, aki átcsúsztatja saját munkáit fiatalabb testvérkéinek, a felét nekik hagyva, hogy így nem világos, hogy ki volt a figyelmetlen. Ha a lánynak kell megszárítani és eltenni az edényeket, de egy másik gyereknek kell megteríteni, a száraz edényeket inkább az asztalra helyezi, mintsem hogy a konyhaszekrénybe, ez megzavarja a dolgokat. Az, hogy a kisöccsét megverik, mert túl sok edényt ránt ki a szekrényből, nem érdekli. Ő a frizurájára gondol, és a sminkre, és a megfelelő fiúval való találkozásra a sétányon. A gáncsokat kiveti, ahol lehet. Ez a típusú hiánya a másokkal szembeni érdekeltségnek, melyet figyelmetlenségnek lehet címezni, de ott, ahol valaki látja a kistestvér megverését, és a jövőben számít erre, ez nem figyelmetlenség, hanem a tekintetbe vétel hiánya, egy biztos jele annak, hogy az egyén maga felé orientált, az önmagát-szolgálniba.

Ugyanebben a példában, a fiatalabb testvérek egyike, egy fiú, elvégzi a fele munkát két kisebb testvére számára. Velük dolgozik, mutatva nekik, hogyan kell a munkát végezni, és ily módon meggyőződik nemcsak arról, hogy a munka el lett végezve, hanem hogy azok a szigorú apa szemének is megfelelnek. Ebben nem kap jutalmat a munkáért, de megdicséri a testvéreit. Ő szintén feladja az iskola utáni játékokat és bulikat annak érdekében, hogy biztos lehessen abban, hogy a testvérkéit ne kapják rosszul elvégzett munkákon, tudva, hogy az apja kimerültségben úszik, és nyugtalan, és mindezt a háztartásra adhatja ki, ha adott egy fél ürügy. Ez a fiú, bár maga még gyerek, erős másokat-szolgáló orientációjáról tesz tanúbizonyságot. Ez a karakterisztika nemcsak abból áll, hogy segít másokat, hanem hogy arra törekszik, hogy erőssé és elég magabiztossá tegye őket, és fel fogja áldozni saját örömeit azért, hogy mások ne szenvedjenek.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com